Ted Chiang első írásával (Tower of Babylon - magyarul a 143. Galaktikában jelent meg még az óidőkben, 1992-ben) rögtön leverte a polcról a Nebula-díjat. 

Hősünk 41 éves, nem egy mai csirke. A híres Clarion-t végezte el, de nem tudni, a tehetség eleve benne lappangott, vagy csak ott hozták felszínre.

Nem mondhatni el róla, hogy nemerei sebességgel ír: eddig mindössze 10 írása jelent meg, de ebből jópárat díjjal honoráltak. Így tettek a nemrég a Galaktikában megjelent A kereskedő és a bölcsek kapuja című kisregényével is, amely idén Nebulát hozott neki.

Most azonban első novelláskötetére hívnám fel az SF-t szeretők figyelmét.

A kötetben nem található új novella; hat, már addig megjelent írását rendezték egy könyvbe. Úgy röpködnek az ötletek nála, mint vadnyugati ivóban a székek. 

Tartalom

A hat közül is kiemelkedik három novella, amelyek jól példázzák Chiang sokoldalúságát.

A már említett Tower of Babylon egy science fiction típusú felfedezőtörténet. Középpontjában a híres torony megmászása szerepel. A főhős el akarja érni az eget, a csattanó ötletes és eredeti.

A Division by Zero egy matematikus SF (ez ritkaság a műfajban: Greg Egan Dark Integers című írása egy jól sikerült darab). A főszereplő nő nemcsak magánéletével küszködik, de egy olyan felfedezést is tesz, melynek fényében kidobhatjuk a matematikát.

Számomra a legérdekesebb a Hell is the Absence of God. Nem is tudom, fantasy ez vagy sci-fi? Ebben ugyanis egy olyan világot jelenít meg, ahol a zsidó-keresztény kultúrából ismert természetfölötti valóság nem hit vagy vallás kérdése: az angyalok jól láthatóan és rendszeresen látogatják a Földet, hol balesetet, hol azonnali gyógyulást okozva, az utca alatt pedig egyenesen a pokol húzódik, jól láthatóan. Isten azonban nem az személy, aki hűséges és jó - ahogy a Biblia lefesti - hanem messzi és szinte elérhetetlen. A Hell... világképe determinisztikus, komor, zord tónusú, így a történet is, amelyből azt nem tudhatjuk meg, milyen az igazi hit, csak azt, hogy mit jelent az Istentől való távolság, amelyet Chiang a pokollal azonosít. Rémisztő az utolsó jelenet, amikor az elkárhozott főhős megérzi ezt.

Forma

 Chiang tud írni. Nagyon. A régi Amfora-reklám szlogenjét követi: tartalomhoz a forma. Így például a Division... fejezetcímei számozásánál 1a, 1b stb. formátumot használ. Ennek a trükknek a novella végén van jelentősége. A főhősnő motivációi világosak, jól összekapcsolódik a személyes szféra és a tudományos áttörés.

A Tower... igazi kalandsztori, erős, egzotikus ízekkel, nevekkel. Olvasmányos, jó a ritmusa. A poén (nem lövöm le) kielégíti a felfokozott várakozást, ami tulajdonképpen a novella ígérete: "megmutatom, mi lakozik az ég tetején".

A Hell... egy párbeszédek nélküli novella. A szerző (és az olvasó) pozíciója így - az istenkeresés témájához kapcsolódóan - isteni rangba emelkedik: mindent tud a főhősről, motivációjáról, gondolatairól. Egy kicsit olyan ez, mint egy legenda - egy tanulságos történet, amit akár a Hell... groteszk világának csodát kereső szereplői is elolvashatnának.

Értékelés:

(négy és fél)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.