Az Outlander nem az a film, amelyre sokáig emlékezünk majd.

Predator 2.0

 Űrhajó landol Vikingföldön 709-ben. A roncsok közül előbukkan a Főhős, egy másik világból érkezett humanoid, aki hamar összetűzésbe kerül az őslakókkal. Nyers modorú barátaink először azt hiszik, hogy tréfál, de ő makacsul hajtogatja, hogy egy sárkányt üldöz. A lény nagy és félelmetes, úgyhogy pár falubéli elhalálozása után a vikingekkel szövetkezve megpróbálja csapdába csalni a szörnyet.

Alien 2.0

Rettenetes gyenge eresztés ez a mozi. Szinte nincs egyetlen olyan eleme sem, amelynek hurrázni lehetne. A Predator a maga korában egyedinek számított azzal, hogy két "zsánerfilmet" (kommandós+horror) vegyített. Az ottani lény a maga valójában sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint ez a CGI-vezérelt pixelhalmaz. A szereplők nem mutatnak fel színészi teljesítményt, kiszámíthatóan lélektelen az egész.

Egy picike, kreativitásra utaló nyomot azért felfedeztem az Outlanderben: az pedig a lény bolygóját felperzselő katona lelkiismeretfurdalása. Majdnem élveztem is ezt a részt, de Jim Passió Caviezel gesztustalan játéka és a konzoljátékokat idéző, nem túl eredeti látványvilág meghátrálásra kényszerített.

 Értékelés:

(kettő)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.