Anno a Galaktikában még olvashattunk verseket. (Persze itthon is akad, aki ír ilyeket.) Érdekes, hogy az USA-ban egyre népszerűbb ez a műfaj az SF-en belül. Online és offline magazinok oldalain olvashatjuk a költeményeket.

Nemrég ért véget a Science Fiction Poetry Association nemzetközi (!) pályázata, idemásolom a győztes művet:

 She Seemed So Quiet

by Marion E. Boyer
Mattawan, MI

Before last week no one guessed that deep below
the surface a third of the living stuff
on the planet seethes in the dark. On the sea floor

microbes pile up black knobby spires.
Chimneys rise soft and fleshy, towering
in effervescent mist. It is cold. No fish

live at that depth. Banked in secret niches
methane forms and traps in ice-like cages.
Most of the methane never escapes,

though sailors have seen flashes ignite waters
of the Black Sea. There've been landslides,
tsunamis, oxygen losses, mass extinctions.

The sky whispers blue, blue. Distant sails tilt and glide.
A gull shrieks. Which wave tips the tide?
What strain before a small fault gives way?

Gas blistered up from the bottom once. It set the world on fire. 

Ez a vers az első helyezettnek 100 dollárt hozott a konyhára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.