Ez az a regény, amit - a különleges Fényhez hasonlóan - vagy szeret, vagy utál az ember.

Miről is szól?

Be kell vallanom: vaskos előítéletekkel kezdtem el olvasni Jean-Claude Dunyach regényét. A két legvaskosabb ezek közül: az angolszász science fiction a nagyobb verseny miatt jobb művekkel jelentkezik, mint az európai. A másik előítéletem pedig annak szólt, hogy például a filmgyártásban a franciák semmiben sincsenek lemaradva az amiktól, sőt, egyik-másik mozi (például a zseniális Ötödik elem) még túl is szárnyalja tengerentúli mesterét. Ezt vártam a Halott csillagoktól is.

Nos, felemás érzésekkel viaskodom most, túl a regény utolsó oldalán.

Ugyanis fogalmam sincs, mit olvastam. Nem tudom szavakba önteni a Halott csillagok tartalmát (a borítón szereplő segít, de régen rossz, ha az a leghasználhatóbb szöveg egy könyvben). Vannak szereplők, helyszínek meg cselekmények, de nem áll össze. Igen, ez a jó kifejezés: a mondatok nem kerekednek ki egy hús-vér. lélegző, izgalmas SF-é.

 Miért?

Az okok egyszerűek. A Halott csillagok a maga szaggatott, lassú, vontatott módján nem segíti az olvasó dolgát. Hiába a néha találó, szellemes mondatok, ezek nem mentik az összképet. Pedig jó ötlet az élő város; mint hely és mint metafora is, de Dunyach nem ás elég mélyre, hogy ennek a szereplőkre, a társadalomra, a mindennapi életre gyakorolt hatásait bemutassa. A környezet nem eredeti, a szituációk sem. Főszereplői sablonosak, egyedül szerelmes civódásuk érdekes. Azt hiszem, a ritmust nem kapja el a szerző, és még nagyobb baj, hogy mi sem. Borzalom látni, hogy a fejezetek előtt szereplő kivonatok magukban hordozzák egy sikeres regény magvát…

A jó science fiction regényre nem létezik egyetemes recept. Mégis, a hihetően felépített, de érthetően előadott tudományos háttér, a sodró lendület, a fokozódó izgalom, a rejtély, a váratlan és meghökkentő fordulatok – nagyon hiányoznak a könyvből.

Ezért nálam a címből csak a Halott maradt.

(És ha már francia nyelvű SF: az újak közül inkább Maurice G. Dantec, a régiektől pedig a Sehollakók!)

 Értékelés:

(kettő)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.