3 novella, 1 interjú és 1 tudományos cikk.

1. Kedvenc novellám Ferederik Pohl: A csillagok atyja című írása volt. Az a fajta scifi, ami az utazás-felfedezés tematikára épít. Ezek az ősi SF-elemek remélhetőleg soha nem mennek ki a divatból; én legalábbis mindig vevő leszek az efféle történetekre. A majom-ember motívum is nagyon találó. Az Átjáró örökbecsű írója 89 éves, de nemrégiben blogolásba kezdett.

 2. Szeretem és gyűlölöm. Ez a kettőség tört felszínre bennem Karen Joy Fowler novellája elolvasása után. Szerettem a stílust, a kitűnő mondatokat, amelyekkel fölfestette a kolónia mindennapjait. De: a Mindörökké scifi? Hol a tudományos rész? Akkor most halhatatlan vagy sem a főhős? Ezt a hiányosságot az sem menti, hogy ez a novella a mély írások közé tartozik - vagyis akar és tud is valamit mondani, amit jobb híján itt és most tanulságnak nevezek.

3. Asimov Vérvonala nagyon bejött. Régi fixa ideám, hogy az SF egyik legnagyobb alakja inkább novellista, mint regényíró (leszámítva a ragyogó A halhatatlanság halálát és a majdnem kiváló Az istenek is...-t, az Alapítvány irodalmilag nem erős, a kitalált világ viszont igen): a rövidebb formákban előjön karakterábrázolásának, sztorivezetésének profizmusa, világteremtő képessége; Asimov a tudományos világ, a tudósok életének profi és hű krónikása. Az ötlet és a vége is a helyén van.

4. Az agyról szóló összefoglaló anyag elgondolkodtató és további kutakodásra bíztat - ez a legtöbb, amit elérhet, és ez így van jól.

5. A Fény hippi írója a vele készült interjúban sem tagadja meg magát. A rövid kérdezz-felelekből egy határozott, tudatos alkotó képe áll össze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.