Sosem felejtem el az elsőt. 

Az első megjelent novellám 2005 tavaszára datálódik. 

Az előzmények: az akkori Möbius Kiadó (R. I. P., illetve Attila, élj soká!) novellapályázatot hirdetett. Egy délutánba és estébe telt, amíg megírtam az Epizodistákat.

A történet a közeljövőben játszódik, és egy sikervárományos film forgatásának megdöbbentő következményeiről szól. 

Előtte

Hirtelen felindulásból elkövetett ötletroham eredménye ez az írás, és 2001 áprilisában hívott fel azzal Németh Attila (a kiadó egyszemélyes mindenese), hogy az Epizodistákat is beválogatta egy eljövendő kötetbe.

Ezután nem mondhatni, hogy fölpörögtek volna az események.

A kötet Fényévek 3. címen embrionális állapotban maradt, majd jobblétre szenderült. Attila viszont az újjáindult Galaktika irodalmi szerkesztője lett. 2005 februárjában azután megjelent az Epizodisták.

Hatalmas pillanat volt nekem. Az 1980-as évek óta olvastam-gyűjtöttem a Galaktikákat; az ELTE-n alapító tagja voltam az S. Sárdi Margit által vezetett szemináriumnak, ahol is vendégül láttuk a szinte összes aktív/akkor híres magyar SF-írót/közszereplőt Gáspár Andrástól Bogáti Péterig. (Máig nem felejtem, amikor Kuczka Péter járt a csöppnyi szobában: kijelentette: hogy ő láncdohányos, és már öt perc után azzal fenyegetett meg bennünket, hogy azonnal megőrül, ha nem fityeg a szája végén az izzó nikotinrúd. Egy emlék a legendáról.)

Szóval, egészen addig csak olvastam, de dédelgetett álmom volt - kinek nem? - hogy írjak is. Úgy lobogtattam a friss újságot, mint a véres kardot.

Utána

A visszajelzések pozitívak voltak.

A solaria.hu fórumán az állandó pontozó, Necroman_Mk2 írta:

Kánai András: Epizodisták 

Ez a novella egy nyíló virághoz vagy egy sztriptízhez hasonlítható: először homályos minden, aztán egyre több részletről hullik le a lepel, tárul fel az előzmény, mire a végkifejletnél teljes valójában gyönyörködhetünk benne! Mesteri szerkesztés! A modern filmszakma kritizálása és a "vég kezdete" befejezés is sokat dob a mű hangulatán. 

Értékelés: 10 pont 

Hát így kezdődött.

Kásőbb persze (más írásaim kapcsán) belefutottam kevésbé elragadtatott fogadtatásba is, de hát ilyen a wanna-be írók sorsa.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.