Boncasztalon Robert A. Heinlein regénye, az 1993-ban kiadott Matuzsálem gyermekei.

Öregek

 A Cédrus Kiadó sorozata nagy szolgálatot tett a kilencvenes években, és érthető is, hogy a science fiction egyik nagy alakjának korai regényével indítottak. A történet szerint a rendkívül hosszú életű családokat irigység és a mássággal szembeni előítéletek veszélyeztetik, a regény saját mentőakciójuk története egy Lazarus Long nevű tagjuk vezetésével.

Öreges

A regény 1941-ben született, és sajnos ez meg is látszik rajta. Olyan érzetet kelt, mint egy képek nélküli képregény. Az egészt belengi a nívótlan harsányság, az akcióközpontú gondolkodás. Hiába a beszélő név, sem ez, sem a leírások nem emelik a regény irodalmi színvonalát. Ez elment a negyvenes években, Hugo Gernsback idejében, de mai szemmel olvasva (ugyan hogyan másként?) már avíttas olvasmány. Sok a kaland, de közhelyes. Sok a párbeszéd, de nem élő. A témaválasztás elméletileg jó lehetőséget teremthet gyönyörű metaforák kibontására (magány vs. társadalom, rasszizmus, öröklét stb.) de Heinlein nem él velük, vagy nem jól él velük. Pedig ez az SF egyik nagy lehetősége. Kár, hogy a Matuzsálem esetében ez nem így történt.

Értékelés:

(három)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.