A 2008. novemberi számban 2 novella és egy interjú volt számomra a legérdekesebb.

 1. Az egyik kedvenc Stephen Baxter Az utolsó kapcsolatfelvétel című története. Ez a novella 2008-ban döntős volt a Hugo Awards-on. A hard science fiction szerzőnek elkönyvelt angol ezúttal sem tagadta meg magát, hiszen a kozmológiai világvégét választotta kiindulópontnak. Erre fűzte fel azután a két főszereplő - anya és lánya -  történetét, dialógusát. A kétféle mentalitás jól példázza az ún. hétköznapi ember és a tudós alapállását: míg az előbbi az elkerülhetetlen vég idején is kertjével bíbelődik, utóbbit még a végzet előszobájában is áthatja a tudásvágy, a kiváncsiság. A párbeszédekkel hasonló hatást ér el Baxter, mint Tarantino a Ponyvaregényben: a beszéd témája és a helyzet ordító ellentmondása gyönyörű mélabús mesévé avatja ezt a novellát, amely elkerüli a happy end csapdáját is.

2. Theodore Sturgeon kiváló regényéről már megemlékeztem. A mostani Galaktikában az Egy csepp különös című novellája megint mély emberismeretről és jól eltalált metaforakezelésről tanúskodik. A scifinek talán nem is nevezhető történet (hiszen a sellőkre nincs racionális magyarázat a történetben) a férfi-nő viszonyával foglalkozik. Évődő, jó ütemű, fordulatos párbeszédekben bomlik ki a két főszereplő megismerkedésének története.

3. Az Elisabetta Vernier-rel készült villáminterjú egy szimpatikus hölgyet mutatott be. Vele ellentétben viszont a kiberpunk létjogosultságában - mint önálló műfajban - nem hiszek. A Neurománc, a Schizmatrix megtette hatását, nehéz újat mondani úgy, hogy csak a kliséket használjuk. (Habár a Rainbows End azért ütős darab). A kiberpunk (cyberpunk?)  akkor számított újdonságnak, amikor a számítógép helyett is komputert írtunk és mondtunk; viszont mint science fiction elem egyre inkább továbbfejlődik és más tematikai elemekkel (például kozmológiával, mint Greg Egan Karantén-jában) társulva bukkan fel.

Jó, hogy az olasz hölgy figyelemmel kiséri műve magyar fogadtatását, kívánom neki, hogy ne keseregjen ezen túl sokat...

Azt hiszem, elolvasom a ClipArt-ot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.